2.   Fejezet

8 órakor már muszáj volt kinyitnunk az üzletet, de Nelly nem volt sehol. Legközelebb kétszer meg gondolom, hogy kit veszek fel, és kit nem.  Louis a barátját a tetováló székbe ültette, és Tori elkezdett dolgozni rajta. Én addig felhívtam Nellyt, hogy mi van vele, mikor óhajt végre bejönni, a válasza annyi volt, hogy két perc, és itt lesz. Reménykedve tettem le a telefont, ma még rengeteg dolgom van, például, egy régi barátom Dylen fog minket meglátogatni. Az ajtót lestem, közben néha Toriékra néztem, ellenőriznem kellett őket, mert Tori sokszor kiszámíthatatlan.

Pár perc múlva egy vörös hajú lány lépett be a szalonba. Gondolom, ő Nelly.

-         Szia, Nelly vagyok, az asszisztensed, ha még nem akartál kirúgni a késés miatt… - mondta, én pedig rámosolyogtam.

-         Nem, de legközelebb figyelj az órára, rendben? Az a lány, aki éppen tetovál, ő Tori, rajtam kívül ő készít még tetoválásokat. Az első feladatod tintát rendelni, és a számlát rendbe tenni - válaszoltam, és kisétáltam az utcára rágyújtani. Most kivételesen sütött a nap, és nem volt olyan nagyon hideg. Kaptam egy smst Dylen-től, nem sokára megérkezik. Gyerek korunk óta ismerjük egymást, és jóban vagyunk. Igaz, az elmúlt egy-két évben nem igazán találkoztunk, de talán be tudjuk pótolni. Benéztem a szalonba, a göndör tetkója elkészült, két madár díszelgett a mellkasán.

- Nagyon tetszik, jól csináltad Tori, tényleg - vállba veregettem a barátnőmet, és alaposan szemügyre vettem a fiú tetoválását. - Jó mi? - kérdezte és vigyorgott. Tényleg jól áll neki a tinta. Meg ez a hülye vigyor is.- Igen, máskor is gyere, várunk - tette hozzá Tori rák vörösen. Miután Louis adott egy kis plusz pénzt és elmentek, egyből kérdőre vontam Torit, hogy tetszik-e neki Harry, akinek a nevét nem rég tudtam meg.- Helyes - röviden összefoglalta, az biztos. Pár perccel később Dylen lépett be az üzletbe, én egyből a nyakába borultam. - Hogy vagy nagylány? - kérdezte, és körülnézett. - Egész jól. Ha gondolod délután elmehetnék a városba körülnézni, vagy valami - mondtam, és Dylen reakciója alapján tetszett neki az ötletem. 

Sajnálom, hogy rövid lett...

                                                                 1. rész 

Az üzletben megint minden tiszta kupi volt. Tori és a haverjai szinte minden áldott nap bedrogozva tartanak valami bulit a szalonban. Kíváncsi vagyok rá, hány nap alatt lennének képesek teljesen lerombolni ezt a helyet? Egyébként Mendy vagyok, 19 éves, és egy tetováló szalont vezetek London külvárosában. Nem sokan laknak erre, de nagyon hangulatos egy hely. Nem olyan régen újítottuk fel, a falak rikító narancssárgára vannak kifestve, néhány poszter lóg a falon, és minden új.

Tori vállalta az éjszakázást, gondolhattam volna, hogy miért. Mérgesen vágtam be az ajtót, Tori a földön, néhány srác pedig a falnak dőlve aludt (?). Valljuk be, nem ez a követni való magatartás.

-         Mi a f*szt csináltatok itt már megint?! – kérdeztem magamból kikelve, miközben Tori tekintetét kerestem, de valószínűleg nincs is magánál. Megrázogattam a vállát, próbáltam felkelteni, de hiába. Az alkohol megtette a hatását. A két srácot nemes egyszerűséggel dobtam ki az utcára. Összepakoltam, pár perc múlva nyitni kellene, de ilyen állapotban senki sem lenne képes rajzolni, vagy tetoválni.

-         Tori, takarodj innét, ha nem vagy hajlandó felkelni és kidobni a törött üvegeket, érted?! – esküszöm, mintha a falnak beszélnék. A hajánál fogva húztam fel a földről, talán attól végre felébred. Karikásak voltak a szemei, és bűzlött az alkoholtól, és rendesen le is izzadt.

-         Sajnálom Mendy, én… - folytatta volna, ha én közbe nem szólok.

-         Figyelj, ez egy tetováló szalon, és ha azokkal a szarosokkal akarod tölteni a szabadidődet, nekem teljesen mindegy, de én ezért megdolgoztam, és nem akarom, hogy tönkre tedd!  - mondtam, közben szemrehányóan néztem rá, vártam a reakcióját, ami csak egy vigyorból, és egy vállvonogatásból állt.

-         Úgy sem rúgnál ki, túl kedves vagy hozzá – közelebb lépett, majd folytatta -, és egyébként is… Ki más lenne hajlandó veled együtt dolgozni?

Hosszú kínos csend következett, amit az ajtó hangos nyikorgása szakított félbe.

Két srác lépett be, gondolom Tomlinson, és egy számomra idegen. Előre érzem, hosszú nap lesz.
- Louis? - kérdeztem magasabb hangon a kelleténél, a fent említett személy pedig elvigyorodott. 
- Hoztam új vendéget, remélem nem gond - végig mért minket, Tori rákvörös lett.
- Üljetek le, még fél óra van nyitásig - közöltem vele ridegen, a két fiú pedig leült a kanapéra.
Előkészítettem mindent, tűt, tintát, rajzlapot, filcet stb. Megcsörrent a telefonom, gondolom az új asszisztens lesz az. Mivel nekem rengeteg dolgom van, és Tori nem mindig a legsegítőkészebb ember, így szükségem volt valakire, aki elintézi a kisebb dolgokat, mint például a tinta rendelés, a számlák elrendezése, és felügyelni az egész szalont.
- ...szóval, 1 óra múlva kezdhetsz, most gyere ide - mondtam, és letettem. Nem tudom mire számítsak, remélem jól kijönnek majd Torival. Louis közben türelmetlenül dobolt a lábával. A másik fiú csendben várt, a posztereket nézte. Hiába idegeskedik, nem fogok az ő kénye kedve szerint cselekedni. 
Egyébként gyerek korom óta ismerem Louist, ő segített ki pénzben, és ő tanított meg a tetoválás művészetére is. Amióta a fekete piacon dolgozik, egyre kevesebbet látom , és egyre bunkóbb. De legalább sorra hozza az embereket, ami viszont jó pontot jelent. Már csak Nellyre  kell várni, és kinyithatunk.