1. rész 

Az üzletben megint minden tiszta kupi volt. Tori és a haverjai szinte minden áldott nap bedrogozva tartanak valami bulit a szalonban. Kíváncsi vagyok rá, hány nap alatt lennének képesek teljesen lerombolni ezt a helyet? Egyébként Mendy vagyok, 19 éves, és egy tetováló szalont vezetek London külvárosában. Nem sokan laknak erre, de nagyon hangulatos egy hely. Nem olyan régen újítottuk fel, a falak rikító narancssárgára vannak kifestve, néhány poszter lóg a falon, és minden új.

Tori vállalta az éjszakázást, gondolhattam volna, hogy miért. Mérgesen vágtam be az ajtót, Tori a földön, néhány srác pedig a falnak dőlve aludt (?). Valljuk be, nem ez a követni való magatartás.

-         Mi a f*szt csináltatok itt már megint?! – kérdeztem magamból kikelve, miközben Tori tekintetét kerestem, de valószínűleg nincs is magánál. Megrázogattam a vállát, próbáltam felkelteni, de hiába. Az alkohol megtette a hatását. A két srácot nemes egyszerűséggel dobtam ki az utcára. Összepakoltam, pár perc múlva nyitni kellene, de ilyen állapotban senki sem lenne képes rajzolni, vagy tetoválni.

-         Tori, takarodj innét, ha nem vagy hajlandó felkelni és kidobni a törött üvegeket, érted?! – esküszöm, mintha a falnak beszélnék. A hajánál fogva húztam fel a földről, talán attól végre felébred. Karikásak voltak a szemei, és bűzlött az alkoholtól, és rendesen le is izzadt.

-         Sajnálom Mendy, én… - folytatta volna, ha én közbe nem szólok.

-         Figyelj, ez egy tetováló szalon, és ha azokkal a szarosokkal akarod tölteni a szabadidődet, nekem teljesen mindegy, de én ezért megdolgoztam, és nem akarom, hogy tönkre tedd!  - mondtam, közben szemrehányóan néztem rá, vártam a reakcióját, ami csak egy vigyorból, és egy vállvonogatásból állt.

-         Úgy sem rúgnál ki, túl kedves vagy hozzá – közelebb lépett, majd folytatta -, és egyébként is… Ki más lenne hajlandó veled együtt dolgozni?

Hosszú kínos csend következett, amit az ajtó hangos nyikorgása szakított félbe.

Két srác lépett be, gondolom Tomlinson, és egy számomra idegen. Előre érzem, hosszú nap lesz.
- Louis? - kérdeztem magasabb hangon a kelleténél, a fent említett személy pedig elvigyorodott. 
- Hoztam új vendéget, remélem nem gond - végig mért minket, Tori rákvörös lett.
- Üljetek le, még fél óra van nyitásig - közöltem vele ridegen, a két fiú pedig leült a kanapéra.
Előkészítettem mindent, tűt, tintát, rajzlapot, filcet stb. Megcsörrent a telefonom, gondolom az új asszisztens lesz az. Mivel nekem rengeteg dolgom van, és Tori nem mindig a legsegítőkészebb ember, így szükségem volt valakire, aki elintézi a kisebb dolgokat, mint például a tinta rendelés, a számlák elrendezése, és felügyelni az egész szalont.
- ...szóval, 1 óra múlva kezdhetsz, most gyere ide - mondtam, és letettem. Nem tudom mire számítsak, remélem jól kijönnek majd Torival. Louis közben türelmetlenül dobolt a lábával. A másik fiú csendben várt, a posztereket nézte. Hiába idegeskedik, nem fogok az ő kénye kedve szerint cselekedni. 
Egyébként gyerek korom óta ismerem Louist, ő segített ki pénzben, és ő tanított meg a tetoválás művészetére is. Amióta a fekete piacon dolgozik, egyre kevesebbet látom , és egyre bunkóbb. De legalább sorra hozza az embereket, ami viszont jó pontot jelent. Már csak Nellyre  kell várni, és kinyithatunk.